Flavonoidok a kenderben: a kannflavin és a társas hatás

Mik azok a flavonoidok?

A flavonoidok a növényvilág egyik legnagyobb vegyületcsaládja: ma több ezer flavonoidot tartanak számon a növényekben (Panche és munkatársai, 2016). Ezek adják sok gyümölcs és virág színét, és gyakran ők felelnek a növény jellegzetes, kissé fanyar, kesernyés ízéért. A mélykék áfonya, a lila hagyma színe, a citrusfélék héjának jellegzetes vegyületei, a zöld tea és a kakaó ismert összetevői mind ide tartoznak.

A növény számára a flavonoidok nem dísznek vannak. Több feladatuk is van: színükkel vonzzák a beporzókat, segítenek szűrni a káros UV-sugárzást, és részt vesznek a növény környezeti terhelés elleni védekezésében. Más szóval a flavonoidok a növény saját kémiai eszköztárának része, ugyanúgy, ahogy a terpének illata vagy a kannabinoidok a gyantamirigyekben.

Érdemes egy gyakori keveredést tisztázni. A flavonoid nem terpén és nem kannabinoid. Külön vegyületcsalád, saját kémiai szerkezettel. A terpének illékony, illatadó molekulák; a kannabinoidok a kender jellegzetes hatóanyagai; a flavonoidok pedig jellemzően színt, ízt és a növény védekezését adó vegyületek. A kenderben mindhárom megtalálható, és éppen ez teszi a teljes növényi kivonatot összetett közeggé.

A flavonoidokkal egyébként nap mint nap találkozol, csak nem így nevezed őket. Az áfonya, a lila hagyma, a zöld tea, a sötét csokoládé, a citrushéj mind flavonoidforrás. Régóta ismert vegyületek, és a növénykémia régóta vizsgálja őket. A kender ebből a szempontból nem kivételes: a növényvilág jól ismert vegyületcsoportját termeli, a maga egyedi összetételében.

Érdemes egy fokkal pontosabban is ránézni, mit jelent a „nagy vegyületcsalád”. A flavonoidok nem egyetlen molekula, hanem egy közös kémiai vázra épülő egész csoport, amelyen belül több alcsalád van, például a flavonok, a flavonolok, a flavanonok és az antocianinok. Az utóbbiak adják sok bogyós gyümölcs mély piros és kék színét. Ez a sokféleség az oka annak, hogy a flavonoidokat olyan sok növényben megtaláljuk, mégis mindegyik növénynek megvan a maga jellegzetes flavonoidprofilja. A kender flavonoidösszetétele is sajátos, és éppen ez vezet át a következő szakaszhoz: a kendernek van két olyan flavonoidja, amely elsősorban rá jellemző.

A kender saját flavonoidjai: a kannflavin A és B

Itt válik a téma igazán érdekessé. A kender a legtöbb flavonoidját más növényekkel közösen termeli: megtalálható benne például az apigenin, a luteolin, a kempferol és a kvercetin, amelyek sok más növényben is jelen vannak. Van azonban két flavonoid, amelyet elsősorban a kenderhez kötnek, és amelynek a kender messze a legismertebb forrása: a kannflavin A és a kannflavin B (angolul cannflavin A és B). Kis mennyiségben néhány más növényből is leírták őket, de a gyakorlatban a kenderhez kapcsolódnak.

Fontos itt egy keretet tisztázni, hogy ne legyen félreértés. A flavonoidok mint vegyületcsalád a növényvilágban széles körben elterjedtek: az áfonyától a zöld teáig sokféle növény termeli őket. Ami a kenderre jellemző, az nem maga a flavonoid jelenléte, hanem ez a két konkrét, prenilezett flavonoid, a kannflavin A és B. Más szóval a flavonoidok általában máshol is előfordulnak, de a kannflavin A és B a kenderhez kötődik, és a kender a legismertebb forrásuk.

Ezt a két vegyületet először 1986-ban írták le, amikor kutatók azonosították a kender egy szokatlan flavonoidját, és kannflavinnak nevezték el (Barrett és munkatársai, 1986). A kannflavinok az úgynevezett prenilezett flavonoidok közé tartoznak. Ez egy kémiai jellegzetesség: a flavonoid alapszerkezethez egy úgynevezett prenil oldallánc kapcsolódik, hasonló építőelem, mint amilyen a kannabinoidok szerkezetében is szerepet játszik. Éppen ez a közös vonás teszi a kannflavinokat a kender egyik kémiai különlegességévé: a flavonoidok és a kannabinoidok világa itt egy ponton találkozik.

Fontos azonban józanul kezelni, hogy mit jelent ez. A kannflavinok ritkasága egy érdekes botanikai és kémiai tény, nem pedig hatás állítás. Attól, hogy egy vegyület ritka és egyedi, még nem következik, hogy bármilyen igazolt élettani hatása lenne emberben. A kannflavin A és B jól példázza, miért kell két dolgot szétválasztani: azt, hogy egy vegyület tudományosan érdekes, és azt, hogy egy termék kapcsán mit mondhatunk el róla felelősen.

A kannflavinok ráadásul jellemzően nagyon alacsony koncentrációban vannak jelen a növényben. Ez részben magyarázza, miért maradtak sokáig a kutatás perifériáján: kis mennyiségben fordulnak elő, nehéz őket kinyerni és vizsgálni, és a figyelem hosszú ideig a kannabinoidokra irányult.

A kannflavin A és B mellett a kender számos más, közismertebb flavonoidot is termel. Ezek nem kenderspecifikusak, sok más növényben is jelen vannak. Az apigenin és a luteolin például a petrezselyemben és a kakukkfűben is megtalálható, a kempferol és a kvercetin pedig széles körben elterjedt a zöldségekben és gyümölcsökben. A kender flavonoidprofilja tehát kettős: egyrészt ott vannak benne a növényvilág általános flavonoidjai, másrészt a két saját, prenilezett kannflavin. A teljes növényi kivonatban elvileg mindkét réteg jelen lehet, a fajtától és a feldolgozástól függően.

Mit mond, és mit nem mond a tudomány?

Ez a cikk legfontosabb szakasza, ezért érdemes lassítani.

A kannflavinokról és a kender flavonoidjairól szóló tudományos irodalom ma szinte teljes egészében laboratóriumi és preklinikai. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálatok túlnyomó része sejtkultúrán (in vitro) és kísérleti modelleken zajlott, nem emberen. Ez a réteg arra jó, hogy megmutassa, egy molekulával érdemes-e tovább foglalkozni; arra viszont nem, hogy bármit állítsunk arról, mit tesz a vegyület az emberi szervezetben.

Mit vizsgáltak eddig? A kannflavinok kapcsán a kutatás egyik korai és sokat idézett iránya a gyulladásos folyamatokban szerepet játszó biológiai útvonalak laboratóriumi vizsgálata volt. Egy 1985-ös sejtszintű kutatás például azt írta le, hogy a kannflavin A laboratóriumi körülmények között befolyásolt bizonyos, a gyulladásos válaszhoz kötődő anyagcsere folyamatokat (Barrett és munkatársai, 1985). Ez egy mechanizmus szintű megfigyelés egy laboratóriumi rendszerben, nem emberen mért hatás.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Hármat érdemes kiemelni.

Egy. Az, hogy egy vegyület egy sejtkultúrában befolyásol egy biológiai útvonalat, önmagában nem jelenti azt, hogy ugyanaz emberben, normál használat mellett megtörténne. A sejtkultúra és a szervezet között hatalmas a távolság.

Kettő. A kannflavinok emberi vizsgálata ma rendkívül korlátozott. Nincs olyan kiterjedt klinikai bizonyíték, ami alapján egy felelős márka bármilyen egészségígéretet építhetne rájuk. Ahol valaki ilyet állít, az túllép a jelenlegi tudományos tudáson.

Három. A kender flavonoidjai, köztük a kannflavinok, egy aktív, de fiatal kutatási terület. Az érdeklődés valós, és az utóbbi években nőtt is, részben a kannflavinok bioszintézisének közelmúltbeli tisztázása nyomán (Rea és munkatársai, 2019). De a hangsúly itt a kutatási irányon van, nem a kész válaszokon.

Ezért beszélünk a flavonoidokról is úgy, ahogy a terpénekről: mint a növény vegyületeiről, vizsgált biológiai aktivitással és nyitott kérdésekkel, nem pedig bizonyított termékhatással. A Natura Donum egyetlen flavonoidról sem állítja, hogy embernél betegséget kezelne, megelőzne vagy gyógyítana.

A flavonoidok helye a társas hatásban

A teljes növényi kivonatban három nagy vegyületcsalád van jelen egyszerre: a kannabinoidok, a terpének és a flavonoidok. A kannabinoidokról és a terpénekről külön cikk is olvasható a Tudástárban. A flavonoidok a harmadik láb, és éppen ez teszi őket érdekessé a társas hatás szempontjából.

A társas hatás alapgondolata az, hogy a teljes növényi kivonat összetevői együtt másként viselkedhetnek, mint külön-külön. A terpének kapcsán ez a kérdés ma is aktívan kutatott, és a kép árnyalt: van adat, ami a terpének hozzájárulása mellett szól, és van, ami nem talált közvetlen kölcsönhatást. A flavonoidoknál a kép még ennél is korábbi szakaszban tart. Logikus feltételezés, hogy a kivonat harmadik vegyületcsaládja is része lehet ennek az összjátéknak, de hangsúlyozni kell: ez egyelőre feltételezés, nem bizonyított mechanizmus. Az, hogy a flavonoidok pontosan hogyan és milyen mértékben járulnak hozzá a teljes kivonat viselkedéséhez emberben, ma nyitott kérdés.

Hasznos itt összevetni a flavonoidokat a terpénekkel, mert a két vegyületcsalád kutatottsága nagyon eltérő. A terpének kapcsán már több olyan vizsgálat is van, amely közvetlenül a kannabinoid kölcsönhatást nézte, igaz, ezek eredménye sem egységes. A flavonoidoknál ez a fajta célzott kutatás jóval kevesebb, és ami van, az szinte teljesen laboratóriumi. Ezért amikor a flavonoidokat a társas hatás harmadik szereplőjének nevezzük, ezt egy szerkezeti, nem pedig egy bizonyított biológiai értelemben tesszük: a flavonoidok a kannabinoidok és a terpének mellett a teljes kivonat harmadik nagy vegyületcsaládja, és így logikus, hogy a kutatás előbb-utóbb a szerepüket is megvizsgálja. Az, hogy ebből a szerepből mi igazolódik be emberben, a jövő kérdése.

Ettől függetlenül a teljes vegyületprofil megőrzése következetes termékfilozófia. A gondolatmenet ugyanaz, mint a terpéneknél. Ha a flavonoidok hozzájárulnak a kivonat összhatásához, akkor a megőrzésük értéket ad. Ha pedig elsősorban a növény természetes kísérő vegyületei, akkor a jelenlétük a teljes spektrumú, kevésbé feldolgozott kivonat jele. Mindkét esetben logikus a flavonoidokat a kivonatban tartani, ahelyett, hogy a feldolgozás során elvesznének.

Miért tűnhetnek el a flavonoidok a kivonásnál?

Itt válik a tudományos érdeklődés gyártási kérdéssé. A flavonoidok másként viselkednek, mint a terpének, ezért érdemes őket külön nézni.

A terpének illékony molekulák: a hő hatására elpárolognak. A flavonoidok ezzel szemben nem párolognak, hanem az oldhatóságuk és a feldolgozás módja dönti el, mennyi kerül át belőlük a végtermékbe. Itt a kivonási mód kerül előtérbe.

A piacon elterjedt szuperkritikus CO2 eljárásban a szén-dioxid nagy nyomáson folyékony halmazállapotú oldószerként viselkedik, de nem szerves oldószer. Ezért a növényi anyagok egy részét nem oldja ki a biomasszából, jellemzően éppen a kevésbé illékony, polárosabb kísérő vegyületeket, amelyek közé a flavonoidok is tartoznak. Az alkohol ezzel szemben valódi szerves oldószer: lényegében minden szerves vegyületet kiold, így a kísérő vegyületeket, köztük a flavonoidokat is teljesebben viszi át a kivonatba. Szakmailag ezért tekintjük az alkoholos kivonást teljesebbnek.

Egy pontosítás itt is fontos. Azt nem állítjuk, hogy egy adott eljárás számszerűen mennyivel kevesebb flavonoidot ad, mert ez a konkrét körülményektől függ. Azt viszont igen, hogy az alkoholos eljárás a kísérő vegyületeket, köztük a flavonoidokat, teljesebben tartja meg, mint a CO2 alapú kivonás. Az erős finomítás, a tisztítás és a hőterhelés tovább csökkentheti a flavonoidtartalmat. Ahol a feldolgozás ilyen, ott a végtermékben már alig marad a növény eredeti flavonoidjaiból. Ez az egyik oka annak, hogy a flavonoidokról olyan ritkán esik szó a kender kapcsán: a tömeggyártás jellemző eljárásai éppen ezt a vegyületcsaládot veszítik el a leginkább.

A Natura Donum és a flavonoidok

A Natura Donum megközelítése a flavonoidoknál ugyanabból a logikából indul, mint a terpéneknél, de itt fontos pontosan fogalmazni, mit teszünk és mit nem.

Az alap a kis tételű, kézműves alkoholos extrakció, olaszországi, vegyszermentes gazdaságból származó alapanyagból. Ez a módszer önmagában teljesebben őrzi meg a növény kísérő vegyületeit, mint a tömeggyártásban szokásos eljárások. A flavonoidok esetében ez a megőrzés a kulcs: mivel az alkohol valódi szerves oldószer, a növény flavonoidjait, köztük a kender saját kannflavinjait, teljesebben viszi át a kivonatba, mint a CO2 alapú eljárás.

Itt egy fontos különbséget kell tenni a terpénekhez képest. A terpéneknél a Natura Donum célzott, egyedi terpén profilkészítést végez, vagyis tudatosan alakítja ki az üvegenkénti terpéntartalmat. A flavonoidoknál nem ez a helyzet: itt nem hozzáadásról van szó, hanem megőrzésről. A flavonoidok a teljes növényi kivonatban természetesen jelen lévő vegyületek, és az alkoholos eljárás értéke éppen az, hogy ezeket a természetes kísérő vegyületeket nem veszíti el úgy, ahogy az agresszívabb feldolgozás. A flavonoidtartalom tehát a kivonat természetes része, nem külön hozzáadott összetevő.

Egy dolgot nem teszünk, és ezt érdemes kimondani. Nem állítunk konkrét flavonoid mennyiséget az olajban, mert ezt csak laboratóriumi méréssel lehetne felelősen megtenni, és ilyen mérés híján a szám találgatás lenne. Amit tárgyszerűen elmondhatunk, az ennyi: a teljes spektrumú, alkoholos kivonatban a flavonoidok természetes módon jelen vannak, és a feldolgozási mód úgy van megválasztva, hogy ezeket a kísérő vegyületeket megőrizze, ne pedig elveszítse.

A flavonoidok így illeszkednek a Natura Donum filozófiájába: a teljes növényi kivonat egészét próbáljuk megőrizni, nem csak a címkén feltüntetett fő kannabinoidot. A kannabinoidok, a terpének és a flavonoidok együtt adják azt, amit teljes spektrumnak nevezünk.

Amit tudunk, mit kutatnak, és mit nem állítunk

Amit tudunk: a flavonoidok a növényvilág nagy vegyületcsaládja, amely színt, ízt és környezeti védelmet ad a növénynek; a kenderben több ismert flavonoid is jelen van; a kannflavin A és B elsősorban a kenderre jellemző, prenilezett flavonoidok (a kender a legismertebb forrásuk), amelyeket 1986-ban írtak le; a flavonoidok kevésbé illékonyak, mint a terpének, ezért a megmaradásukat főleg a kivonási és finomítási mód dönti el.
Amit kutatnak: a kannflavinok és a kender flavonoidjainak biológiai aktivitását, ma még szinte kizárólag laboratóriumi és preklinikai szinten; hogy a flavonoidok hozzájárulnak-e és milyen mértékben a teljes kivonat társas hatásához emberben.
Amit nem állítunk: egyetlen flavonoidról sem állítjuk, hogy embernél bármilyen betegséget kezelne, megelőzne vagy gyógyítana. A laboratóriumi és preklinikai eredmények kutatási irányok, nem termékhatások.